Kabát – Egy egyszerű történet

Egy baráti beszélgetés emlék képei

Néhány napja egy barátommal a minden hétvégén esedékes beszélgetésemet töltöttem a város egy találomra kiválasztott pontján. Teljességgel biztos vagyok benne, hogy ismerős Önök számára is a helyzet: vendéglő, bár, füstös italbolt vagy terasz. Némi ital, kávé, tea, és egy kis ropogtatni való hozzá. Bizonyos helyeken ez a „ropogtatni való” kimerül néhány csomag ropiban és napraforgómagban, néhol sütemények vannak, máshol pedig hamburger, vagy bécsi szelet. A helyszín nem annyira fontos,(eltekintve az igazán szélsőségesektől) ha az ember kellemes társaságban van. Megtárgyaltuk a hét eseményeit, amit ilyenkor szokás: hírek, mi dőlt össze, hol lőnek ma, devizahitel, kormányintézkedések. Általában mindenben egyetértünk apróbb véleményi különbségekkel, egy dologban viszont szinte sosem: az öltözködésben.

Gyakran hord kinyúlt kapucnis pulóvert fekete rövid ujjú inggel és egyszerű szövetnadrággal. Ha fázik, két pulóvert vesz fel, így a felsőteste legalább két mérettel nagyobbnak tűnik és vékonyabbnak látszanak a lábai. Többször ajánlottam neki hosszú, fél combig, vagy térdig érő kabátot garbóval, kapucni nélküli pulóverrel. Hosszú viták, érvek és példázatok után végül az általa „hanyag eleganciának”, általam „pocsék slamposságnak” nevezett megjelenését végre jobbá tette: térdig érő szövetkabátot vett a körúthoz közel egy ruhaboltban. Telefonon újságolta a hírt, aminek őszintén örültem és bíztam: jól döntött és már belátja, hogy a tanácsaim nem voltak hiába.
A különleges (és bevallom előszöri) alkalom okán megszakítva évekig betartott találkozásainknak a menetét, hét közben futottunk össze.
Talán a meglepetés, talán a döbbenet vagy a beköszöntött tél hidege dermesztett meg igazán, amikor megláttam. „Hanyag eleganciája” megmaradt, de kiegészült a nemrégiben vásárolt szövetkabáttal. Kérem, képzeljék el: szövetnadrág, vastag pulóver, aminek kapucnija kilóg a hosszú kabát nyakánál.
A barátom szélesen mosolyog, és csak annyit mond: jó meleg!

Újra választunk egy hangulatos kávézót és beültünk dumálni. Bent jó meleg van, kint lassan sötétedik. Megtudom, hogy gyorsan választotta a kabátot, nem kérte ki senki segítségét és még meglehetősen drágán is vette. Korholom egy kicsit, de jobb ötletem támad. Megiszom a kávét és őt is erre bíztatom, majd kimegyünk a már kevésbé hangulatos és hideg utcára. Besötétedett, mindenki hazafele igyekszik, autók hajtanak el mellettünk és hull apró pelyhekben a hó.
Kiváló alkalom egy jó kis sétára! – Bíztatom, de csak a száját húzza alig észrevehetően. Nem ellenkezik sokat, így el is kezdjük egészségmegőrző sétánk az Oktogontól egészen a Vörösmarty téri vásárig. Az út felén elkezdett elégedetlenkedni a séta és a hideg miatt. Odaértünkkor már meglehetősen fázott. Forralt borral kellett orvosolnunk a problémát.
Miért fázott? Mert egy póló, pulcsi és a kabát volt rajta, mindhárom meglehetősen lazán „tapadt” egymáshoz, így a hő tartásuk jelentősen csökkent. Ezeken felül a barátomon még sál sem volt.

A következő ötlettel álltam elé: Vidd vissza a kabátod ahol vetted, kérd vissza az árát, és vegyél rajta kapucni nélküli pulóvert, mellényt vagy garbót. Ha rám hallgatsz, mutatok neked egy olyan helyet, ahol a kabátod árából vehetsz kettőt, amelyikben nem fogsz fázni és elegáns leszel!
Nem hitt nekem és kétkedve fogadta a ügynökösködő kijelentésem, így tovább érveltem: ha nem lesz kényelmes a vásárolt kabát, nem fogod szeretni, és már nem is fog tetszeni, úgyhogy a legjobb, ha most rögtön visszaviszed,  akkor a teljes árát visszakapod! A megvett garbókra pedig szükséged lesz. Jön a nagy hideg, sálad nincs, meg fogsz fázni. Sapka, vagy kalap sem ártana, de amit ajánlok neked, ott mindent megtalálsz.
Talán jól agitáltam az ízlés és az ésszerűség mellett, vagy éppen megunta és már túlzottan fázott, de beleegyezett, hogy eljön velem az üzletbe és körülnéz.
Újonnan vett kabátját a blokk és egy kevéske „ráhatás” ellenében visszacserélték a vételárra. Míg átértünk a javasolt outletbe, Dunakeszire, ráadtam a saját kabátom, hogy meg ne fázzon szegény. A kabátot bő egy éve internetes rendelés során szereztem be ebből az üzletből és sosem volt rá különösebb panaszom, kivéve egyszer, amikor egy napos tavaszi délelőttön nem estem hanyatt egy csúnya nagy tócsába és át nem áztam. Ám, ez inkább az én, mintsem a kabát hibája voltJ

Kiértünk, szerencsétlenségünkre a zárás előtt egy fél órával. Már az oda úton agyalni kezdtem a választáson, mi is állna jól neki? Rajta akkor épp a térdig érő hosszúkabátom volt, ami az ő alakját (közel 190 centi) alig észrevehetően, de aránytalanul hosszította. Autós, vagy ¾-es kabátra lesz szüksége.

Meglepetésünkre az eladók megérkezésünkkor készséggel álltak segítségükre, sőt, még tovább is nyitva tartottak a kedvünkért. A barátom igazán elámult ezen, mivel ilyesmivel még nemigen találkozott. Egyből két kabátot vittem neki, egy Harrison-t és egy Zsolt fantázia nevűt. A biztonság és az igényesség kedvéért rápróbáltunk egy garbót és egy pulóvert is. A pulóverek épp aznap érkeztek és Botka úr szinte a kamionról rakta elénk őket, megsegítve a próbát. Végül a Zsolt kabát nem teljesen passzolt a barátom alkatához, (több fazont is kipróbáltunk) a Harrisonnak pedig a zsebe nem tetszett neki. Amibe a próba végén egyértelműen beleszeretett az a Bern kabát lett. Szinte teljesen hasonlít a Harrisonhoz, de a zsebe és a szabása egy kissé más. Pozitív tulajdonságai mellett kiválóan lehet hordani garbóval, ami a mi esetünkben külön plusz pontot jelentett. A barátomra nem volt se túl hosszú, se túl rövid, kényelmesen érezte magát és éppen aktuális akciónak köszönhetően, fele annyiért kapta meg, mint az első kabátját vette. Felbuzdulva a sikeres választáson, a kabát mellé választott még egy garbót, egy pulóvert és a pulóverhez egy inget is. Fizetéskor Botka úr újabb meglepetésünkre a barátom félrehívta egy kis ajándékra: ingéhez most nyakkendőt is választhatott.

Mint dolgukat jól végzett kisiskolások hagytuk el az üzletet megelégedve és hálálkodva. Botka úr még felhívta a figyelmünk a 100%-os visszatérítési garanciára és minden jót kívánva búcsúzott.

Pestre visszaértünkkor már jócskán sötét és hideg volt. Megkértem a barátom, hogy néhány nap múltán számoljon be az élményeiről, és hasonlítsa össze az első kabátjával.

Három napot sem kellett várnom, ezt az e-mail üzenetet kaptam:

„Kedves Tamás!

Tudod, hogy nem vagyok a szavak embere, így kérlek, érezd át a sorok közti hálátJ. Meg szeretném köszönni a jó tanácsaid és az unszolásod az új kabátra. Ez persze nem azt jelenti, hogy mostantól gyakrabban hallgatok rád, de el kell ismernem, hogy amit ajánlottál: minden szempontból a legideálisabb számomra. Meleg, kényelmes, nem fúj át rajta a szél, sőt a garbóval hordani igazán szeretem.
Furcsa lesz ezt tőlem hallanod, de magabiztosabbnak érzem magam benne. Amit pedig biztosan megértesz: gyakrabban fordulnak utánam a lányok az utcán.
Nos, minden jót, vigyázz magadra és szólj rám, ha legközelebb kinézel a TABOO-ba!;)”

Mi lehet a történet tanulsága? Talán az, hogy ha ismerjük a lehetőségeink, meghozhatjuk a számunkra legmegfelelőbb döntést, és méltón korrigálhatjuk a hibáink. Mert csak a jó döntések vezetnek el a sikerhez.

TABOO: Éld meg a vágyaidat!