Elegancia Ma
Vestibulum commodo volutpat laoreet
2014-05-08
Az első találkozás az anyóssal
2016-03-25Elegancia ma
Hivatalos rendezvényeken, éttermekben, konferenciákon – és még folytathatnánk – folyamatosan visszhangzik, hogy „milyen elegáns” valaki. Séta közben megakad a szemünk egy öltönyön a kirakatban és megállapítjuk: ez egy igazán stílusos darab, milyen elegáns lennék benne…
Miért is éppen elegáns? Mert meg kell, illetve meg szeretnék felelni az adott esemény – legyen az vacsora, hivatalos meeting, iskolai találkozó – írt, vagy íratlan szabályainak: alkalomhoz illően – öltönyben, sőt esetenként szmokingban,vagy akár frakkban kívánok megjelenni.
Elegancia. A szó latin eredetű, jelentése „előkelő, választékos, finom ízlés”.
A színek közül a bordó jelent többek között eleganciát, kifinomultságot.
Elsősorban a férfiak öltözködése – klasszikusan az öltöny, ing, nyakkendő -„elegáns”, de beszélhetünk sportos, vagy akár nőies eleganciáról is. A kifejezés kellemes hatást kelt, hangzásvilágában és jelentéstartalmában is közel áll a „gáláns” szóhoz, amely a francia nyelvből honosodott meg, és eredetileg udvariasságot, lovagiasságot takar. Szójátékként, de elismerésként is egyaránt megállja a helyét „elegáns és gáláns férfi”.
„Az elegancia nem jelent egyet egy új ruhadarab viseletével” (Coco Chanel).
De ugyanakkor nem azonosítható a dandyk által képviselt különc, kirívó öltözködési stílussal sem.
Elegánsnak lenni, egyenlő a jó ízlés szerinti öltözködéssel.
És ezen felül?
„Az igazi elegancia az, amely képes ellensúlyozni a férfi hiányosságait…”(Maurice Denuzière)
Elegancia Régen
A divat radikálisan és erőteljesen befolyásolja a férfiak szokásait, ruhatárát. Egy adott kor egyszerű eleganciáját felváltotta egy örökké változó, nehezen követhető stílusvilág. A nem is olyan nagyon régmúltban elegánsan öltözködni egyet jelentett a napszakok, az időjárás és az évszakok változásainak, illetve az apáról fiúra szálló hagyományok követésével. A reggeli órákban, amikor a fényhatások erőteljesek voltak, magától értetődően a férfiak világos – például fehér és drapp – ruházatot (öltönyt, inget) viseltek. Ez az egyszerű logika a nyári időszakban igazán a javukra vált, hiszen attól függetlenül, hogy rövid vagy hosszú inget vettek fel, a nap sugarait nem szívta magába a ruha anyaga. A délután folyamán világos ruhadarabjaikat sötétebbre cserélték, az esti találkozókon pedig az éjszaka természetes színeihez igazodtak.
A leírtak hihetetlenül hangozhatnak a mai ember számára. A ma divatjában ezek az iránymutatások már nem érvényesek. Nem a napszakok, az évszakok, illetve a praktikusság a mérvadó, hanem a divattervezők és a trendek. Természetesen folyamatosan készülnek illemszabályok, öltözködési tanácsok, papírra vetett, vagy a média által közvetített irányvonalak, évszakonként változó trendek, de ezeket nem igazán befolyásolja a fényhatás, a napsugarak erőssége, a napszakok és évszakok változó, de mégis oly egyszerű és állandó körforgása.
