Az Öltöny és a Sárkány

 

Egy igazán jó öltöny? 

 

Csak a miénk. A férfiak kiváltsága.  Több évszázados kincsünk, hagyományunk, örökségünk. Nőknek nincsen. Az egyenjogúsítás során veszendőbe ment valódi értékek közül ez még eddig túlélt. Bár – méltatlanul – nagyon sok támadás érte, és éri minden felől. Veszélyben van, mint a férfiak férfi, és a nők női mivolta. Könnyen áldozatául eshet a kor szellemének. Minden súlytalanná és nemtelenné válik. A nők már nem nők, kedvesek, csinosak és jó anyák akarnak lenni, hanem a karrier számít. Az, hogy olyanok, sőt olyanabbak lehessenek, mint mi. Persze ez lehetetlen. És jóhoz nem vezet. Vajon vannak még igazi férfiak? Az öltöny a férfi egyik utolsó menedéke. Csodálatos erősségünk. A lovagi ruhánk. Vértünk. Újkori páncélunk. Erőt ad, önbizalmat tölt belénk. Védelmez azokon a nehéz napokon, és kitartóvá, magabiztossá tesz, hogy tűzön-vizen át akár, minden akadályt leküzdve, Ön is elérje a legmagasabb torony legutolsó szobáját és kiszabadíthassa a királylányt, hiszen – és mi ezt tudjuk is nagyon jól, nélküle nem lehet, és nincsen semminek semmi más értelme, fölöslegesen is keresné. Másnak amúgy sincsen esélye, és értelme sem. Ez a mi feladatunk, ez a dolgunk. A férfi legyen igazi férfi!

Még ha maga sárkány állja is útját. 

És igazából Ő is csak erre, és csakis erre vár!  Hiába minden. Különös, riasztó szokások, férfias hajviselet, vagy furcsa öltözködés: akár az újabban divatos unisex, akár az üzletasszonyosan férfias, akár bármely legújabb jelen és jövendő hóbort, mely a nők számára nem a nőiességet nyújtja. Hiába viselkedik úgy, mintha mégsem, hiába a sok akár évtizedes készülődés, a sok tevékenység, munka, munkalkoholizmus, hivatástudat, karriervágy, szingliskedés, kilengések, tanulás, hobbyk, vagy bármi más, legyen akármilyen csillogó és kívánatos, de ami az önvalónktól távolít. Szent Györgyi Albert szerint szemét az, ami nincsen a helyén: mint ugyanaz a homokszem a sivatagban és a gözölgő, friss meleg kávénkon a tejszínhabban . Hiába a Nő sem lehet boldog anélkül, hogy Ő Nő lenne. Erre vágyik Ő is. Hogy megélje női mivoltának nagyszerűségét, misztériumát és minden lényeges pillanatát. Nincsen is ennél nagyobb vágya, mégha letagadja vagy nem tud is róla. Még ha az egész neveltetése ez ellen löki is. Még ha napi körülményei, a munka, a számlák, a megélhetés, TV, a reklámok, a mesterségesen és hamisan keltett, valótlan, de fontosnak hitt, mégis lényegtelen igények, sőt akár a barátok, erre kényszerítenék is. Ha az ellenkezőjét gondolja, mondja és akár teszi is. Ha ezt teszi, nemcsak saját magát teszi boldogtalanná, céltalanná, depresszióssá, végül saját életében saját magának idegenné, lehetetlenné, pánikbeteggé és végül valóban súlyos testi beteggé is. Megmérgezi ezzel egész környezetét, párját, sőt egész családját is. Ráadásul ez a nyavalya ragályos, nagyon erősen fertőző. Sokkal veszélyesebb, és gyilkosabb, mint akár a H1N1. Persze a végső kiváltó oka – ugyanaz: üzlet az üzlet!

Egy igazán jó öltöny ?

Ezért jelkép és tartalom is egyben. Olyan a férfinak, mint hajdanvolt nőnek a fűző. Megvéd. Összetart. Ápol és eltakar. Kiemeli a férfiasságot. Slankít és férfias vállformát ad. Ha túl kevés, növel rajta, ha túl sok, lágyítja. Eltakarja a pocakot, ha van, de akkor is javít, ha nincsen. Igen, az öltöny sokkal több, és más, mint egyszerű ruhadarab. Már-már mágikus tárgy. Mint egy erősítő: a férfi mivoltunk kifejezője, de egyben teremtője is. Ha fölveszem, inkább és erősebben vagyok teremtő, vagyok férfi, mint nélküle. Persze ez először és főként belső dolog. Először volt az ige.
És tényleg, ha rajtam van nem csupán az én érzésem, hanem naponta megtapasztalhatóan egész környezetem viszonyulása is, az, hogy valaki megérkezett. Valaki. Akár férfiakkal, akár nőkkel vagyok. Mint katonának az egyenruha, papnak a csuha, orvosnak a fehér ruha.

Férfinak az öltöny.

Mert a férfi is csak attól lehet boldog ha igazán férfi lehet. Más vagyok benne és általa. Ha úgy tetszik harc: Mindennek és mindenkinek ellenében betölteni sorsunk. Ha úgy tetszik küldetés: Mindennek és mindenkinek ellenében betölteni sorsunk. Elegáns és kulturált, fölemeli viselőjét. Egy jó öltöny összehoz és elválaszt. Egy jó öltöny zene és összhangzat. Az egyensúly. A jin és a jang. Kiegyenesít és erőt ad. Egy jó öltöny beszédes. Érvei vannak, és soha nem téved. Meggyőz és legyőz. Nem ismer kegyelmet. Céloz és talál. Ha kell, elindít és odalök Hozzá, de meg is állít, ha már túl sok. Kényelmes és észrevétlen, de meg is keményít, ha túl puha vagy. Melegít, ha fázol, de hűvös és higgadt, ha túl nagy a hőség. Sikkes, elegáns, ha kell olyan, mint a vadászó nagyvad lesben. Feszült és éles. A kifinomult harcművészet. Az ellenfél tisztelete a mozdulatok és a gondolatok, sőt végső soron a gondolatnélküliség csodálatos harmóniája.

 

Egy igazán jó öltöny?

A Szándék.
Az Erő.
Az Elindulás.
A Tett.
A Sebesség.
A Hatalom.
A Teremtés.
A Tettnéküliség.
Az Út.
És igen, mindennek megvan az ideje. 
A Győzelem.
A Zsákmány.

Bár Karinthy szerint nincsen, sohasem lehet egyetértés; és a küzdelemnek soha nincsen vége, hiszen mindketten mást akarnak:

a Férfi a Nőt, a Nő pedig a Férfit.

Egy igazán jó öltöny?

 
Minden a helyére került. Végül ellazult, boldog, beteljesedett, elégedett és lomha. Kényelmes, és önfeledt, mint a lábát nyújtóztató tigris bőséges zsákmány után.

Ki ejtett el vajon kit?

Egy igazán jó öltöny? 

Mint az élet legnagyobb dolgai – TABOO.

Válasszon egyet magának. Az igazit. Ne érje be kevesebbel!
TABOO – Élje meg a vágyait! Sohasem értettem, miért ne lehetne olcsó, ami jó.

 

TABOO – Éld meg a vágyaidat!